A cikk eredetileg az Érintőben jelent meg.
2023. február 27. és március 4. között rendezték meg a 14. Romanian Master of Mathematics (RMM) versenyt, amelyre a magyar csapat szokás szerint meghívást kapott. A versenyen 2019 óta először vettünk részt élőben. A helyszín, mint a járvány előtt is, most is Bukarest volt, azon belül is a Tudor Vianu nevét viselő középiskola.
A verseny IMO-jellegű, azaz a versenyzőknek 2 egymást követő nap 3-3 feladatot kell megoldani, amire mindkét nap 4 és fél óra áll rendelkezésükre. A feladatok nehézsége is hasonló ahhoz, amit a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián, az IMO-n megszoktunk, sőt előfordul, hogy nehezebbre is sikerül. A megszerezhető maximális pontszám 42.
Lenger Dániel (csapatvezető), Lovas Márton, Fülöp Csilla, Simon László, Németh Márton és Borbényi Márton (csapatvezető-helyettes) a megnyitón.
A magyar versenyzők eredménye:
Németh Márton (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium) 23 ponttal
ezüstérmet,
Simon László (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium) 17 ponttal,
Lovas Márton (Budapest, Veres Péter Gimnázium) 12 ponttal,
bronzérmet,
Fülöp Csilla (Szeged, Radnóti Miklós Gimnázium) 10 ponttal
dicséretet kapott.
Köszönünk minden segítséget a Bolyai János Matematikai Társulatnak, akik támogatták az utazást!
Lenger Dániel csapatvezető (Budapesti Fazekas M. Gyak. Ált. Isk és Gimn. és Rényi Intézet) és
Borbényi Márton csapatvezető-helyettes (ELTE és Rényi Intézet)
Most pedig jöjjön a diákok beszámolója:
A csapat nagy része február 26-án, vasárnap este gyűlt össze a Keleti pályaudvaron, de a delegáció csak Békéscsabán lett teljes, amikor is megérkezett Csilla a vacsorával együtt. Ezután folytatódott a kisebb megpróbáltatásokkal tűzdelt 16 órás vonatút Bukarestbe.
A román főváros összképe számos omladozó, betonszínű panelházával a szocialista időket idézi. Ennek ellenére a belváros bizonyos részei szebbnél szebb látványosságokkal vannak tele, amelyeket egyik délután egy kirándulás keretében csodáltunk meg.
Egy jókedélyű sofőr – aki a román vezetési szokások ismertetésével szórakozatott minket – elvitt bennünket a szállásként szolgáló kollégiumba, majd mindenki berendezkedett.
Alapból három külön szobába lettünk volna beosztva, de N. Marci és Laci szobájából az amerikaiak átköltöztek egy hotelbe. Így a magyar fiúk mind egy szobába kerülhettek, és ez lett a magyar válogatott törzshelye.
Az első hivatalos nap román kísérőink korai dörömbölésével indult, ezután nem sokkal egy érdekes, mesterséges intelligenciáról szóló előadáson találtuk magunkat. Itt egyesek bepótolták a korai ébredés és a vonaton töltött éjszaka miatt elvesztett alvásidőt. Délután visszatértünk a Tudor Vianu középiskolába, hogy részt vegyünk a megnyitón, amelyen népzenei produkciók mellett a Grease-ből is meghallgattunk részleteket.
Este levezetésképpen elmentünk sétálni a városba, ahol találtunk egy jó kis játszóteret.
Hogy a verseny napján elkerüljük az indokolatlanul korai ébresztést, a szobánk ajtajára kiírtuk (angolul és románul), hogy legyenek szívesek az ajtón dörömbölést aznap kihagyni. Ezzel elértük, hogy csak egyszer kopogjanak, így valamivel tovább tudtunk aludni. A reggeli után következett az átszállítás a verseny helyszínére, ami 25 perc gyaloglást jelentett. A verseny néhányunknak jobban, másoknak kevésbé ment jól, de a feladatok nehézségét az is mutatja, hogy a 3-as feladatra még a legjobb amerikaiak is csak 3 pontot szereztek a lehetséges 7-ből.
A nap további része beszélgetéssel és kis matekozással telt (megbeszéltük a megoldásainkat a csapatvezetőkkel), és este újra meglátogattuk a már jól ismert játszóteret.
A második versenynapon a feladatok hasonlóan nehézre sikerültek, mint az elsőn, de a 6-os feladat, kombinatorika lévén, jól feküdt a magyar csapatnak, közülünk ketten is megoldották, míg mások jó sok idő alatt szenvedték ki magukból a 4-es geometria példa megoldását. Délután a program városnézés volt, megtapasztaltuk Bukarest szebb arcát, ami a fotókról is látszik. Mivel a séta a tervezettnél hosszabbra sikeredett, ezért lekéstük a kollégiumi vacsorát, és kénytelenek voltunk egy KFC-ben vacsorázni. Este megint beszéltünk a feladatokról, hogy hogyan javíthatók a megoldásainkban található apró hibák.
Az utolsó nap már nem volt verseny, nem kellett korán kelni, ezért a csapat lustább fele (L. Marci és Laci) átaludta a reggelit, a szorgosabb fele (Csilla és N. Marci) pedig szendvicseket készített mindenki számára. A délelőtt pihengetéssel és izgulással telt, amíg meg nem tudtuk az eredményhirdetés előtt egy órával az eredményeket. L. Marci volt a legboldogabb, neki simán meglett bronzérem, míg a csapat másik 3 tagja kicsit búslakodott, mivel N. Marci egy ponttal csúszott le az aranyról, Laci egy ponttal az ezüstről és Csilla egy ponttal a bronzról. De cserébe az országok közötti versenyben hatodikak lettünk, ami nem rossz eredmény, ezt az is mutatja, hogy például a briteket megelőztük.
Az eredményhirdetés után következett a búcsúvacsora, ami mindenkinek nagyon ízlett, itt még beszélgettünk a többi ország versenyzőivel, és elbúcsúztunk tőlük, hiszen másnap reggel 6 óra előtt már indult a vonatunk hazafelé. Eredetileg kocsival kivittek volna minket a pályaudvarra, viszont mi nem ébredtünk fel egyik ébresztőre sem, ezért Borbényi Marci (a csapat helyettes vezetője) keltett minket 4:30-kor. Mivel még össze is kellett pakolnunk, otthagyott minket a sofőr, és gyalogolhattunk a pályaudvarra. Ráadásul még a KFC is zárva volt, ezért improvizálni kellett, végül mindenki szerzett magának néhány pizzaszeletet.
És akkor pár szó a feladatokról:
Az 1-es feladat egy viszonylag nehéz számelméleti probléma volt, nem találtuk túl szépnek, inkább szenvedős volt, csak a csapat két tagjának sikerült megoldania.
A 2-es egy nagyon szép kombinatorikus geometriai feladat volt, sajnos egyikünk sem tudta megoldani, de a hivatalos megoldás mindenkinek nagyon tetszett.
A 3-as feladat egy brutálisan nehéz, ám szép algebra feladat volt, viszont az egész versenyen senkinek sem sikerült közel kerülnie a megoldáshoz.
A 4-es feladat egy furcsa geometriai egyenlőtlenség, aminek volt szép forgatásos illetve rövid komplex számos megoldása, ezt a csapatból hárman is meg tudták oldani.
Az 5-ös egy szép polinomos algebra feladat volt, de mindenkinek jobban tetszett valamelyik másik feladat, ezért senki sem gondolkozott rajta túl sokat. Egyikünknek azért sikerült rajta pontot szereznie.
A 6-os feladat egy érdekes és nehéz, de megoldható kombinatorika példa volt, rákvörös, búzavirágkék és gekkózöld színekkel, amik egyből meghozták az ember kedvét a gondolkodáshoz.
Fülöp Csilla, Lovas Márton, Németh Márton, Simon László csapattagok